|
|
|
|
Szokásos tokaji kirándulásunkat tavaly el kellett halasztanunk, ezt pótoltuk most be. De hogy ne csak a bortúra játssza a főszerepet két éjszakát töltöttünk el kedvenc vendéglátónknál és egy kicsit kirándultunk a Zempléni-hegységben. |
|
|
|
Klikk a képre! |
Tavaly nagyon megkedveltük Adria kedves szigetét, Rabot, így tavasszal eldöntöttük: ide utazunk a gyerekekkel első közös tengerparti nyaralásunkra. Mind a három gyerek részt vett a készülődésben: megkerestük a térképen a szigetet, együtt mentünk el az utazási irodába, megnéztük a tavaly készült rabi képeket, egyszóval hetekkel az utazás előtt már lázban égtünk, számoltuk, még hányat kell aludni az indulásig. Apa szerint augusztus elején makulátlan strandidő
van a szigeten, és állandóan a vízben leszünk Amint strandidő lett, lementünk a tengerhez. Sekély, hosszan mélyülő vízben a gyerekek egyedül is bent lehettek: vízben matracoztak, úsztak, kincsek után kutattak. A legnagyobb élményt azonban a homok formálása jelentette: épült vár, melynek tavát a dagály töltötte fel, Virág bálnát készített, Ákost betemették nyakig. A legérdekesebb azonban a medence vájása volt, mert abban nagyon hamar felmelegedett a víz, és kedvükre áztathatták benne magukat. A nyaralóhely üzemeltetői gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzunk akkor sem, amikor épp a parton száradunk. Minden délelőtt fél órás vidám aerobicon ugrálhattuk le a bőséges és isteni finom ételeket, délután pedig strandfoci bajnokság zajlott, bár azon mi nem vettünk részt. A kaland sem maradhatott ki a nyaralásból. Egy
szélcsendes napon motorcsónakot béreltünk, hogy szelhessük a habokat, eljussunk
a sziget más öbleihez, búvárkodhassunk. Apát gyorsított tanfolyamon kiképezték
a motorcsónak vezetésére, így nekivágtunk. Az első kikötőhelyünkre érkezve a
szél felerősödött, a hullámok egyre haragosabbakká váltak. Bár a gyerekek
élvezték, hogy a nagy hullámok megemelik a hajónkat és mindenkit beterít a víz,
mi tudtuk, óvatosnak kell lennünk A csónakunk is megállt, mert a hajókötél
rátekeredett a motor csavarjára a víz alatt. De kapitányunk ügyesen
megoldotta a nehézségeket és eljutottunk a Sahara öbölbe, ahol a gyerekek
búvármaszkkal nézhettek a tenger fenekére. Még tengeri rózsát is láttunk.
Éhségünket nem egy gyorsétteremben csillapítottuk: egy helybeli hajós árus
portékáját vásároltuk meg térdig a vízben állva. Hmmmm. Este a hajókölcsönző
tulajdonosa értünk jött, hazanavigálta a hajónkat, mert az Esténként is volt bőven programlehetőség. A lányok nagy örömére kicsíphették magukat és táncolhattak a helyi gyerek diszkóban, ahol kedves animátorok irányították őket. A mini vidámparkban gyerekeink kedvence a trambulin volt, amelyet ki is próbálhattak. Mi nagyon jól éreztük magunkat a szeszélyes időjárás ellenére. Íme néhány jó tanács, ötlet, ár, amiket mi tapasztaltunk a nyaralás során.
|
|
|
|
Klikk a képre! |
Ezen a nyáron is volt két nap, amit kettesben az otthonunktól távol tölthettünk. Mindkettőnk kívánsága teljesült, én túrázni szerettem voltam menni, Laci pedig a Tátra hegyeire vágyott: így egy este alatt eldöntöttük, irány Szlovákia. A bölcsek azt mondják, ha valamit igazán akarsz, akkor minden és mindenki összefog, hogy kívánságod megvalósuljon. A napok óta pusztító tátrai tűz befejezte tombolását, az eső elállt és gyönyörű kiránduló időnk lett. Sikerült egy kellemes szálláshelyet találnunk a Csorba-tó (Strbské pleso) mellett, élveztük a helyiek udvarias vendéglátását, megmásztunk a 2503 méter magas Tengerszem-csúcsot (Rysy), és még sorolhatnánk…így teljesült a mi közös kívánságunk. Sok nyaralóhellyel ellentétben a Tátrának és a hozzá tartozó üdülőövezetnek különleges hangulata volt számunkra. A nagyszámú turista ellenére nincs nagy lárma, üvöltő tucatzene, éjszakai bárokba csábító szórólaposztás, helyette csöndes éttermeket, beszélgető bakancsos túristákat, segítőkész embereket találni. Külön öröm volt Szlovákiában élő magyarokkal beszélgetni, akik még abban is tudtak segíteni, hogyan kérjem a fokhagymás lángost az eladótól! Egyéb kommunikációs nehézségünk nem volt, mert fent a hegyen és a völgyben is a segítőkész mosoly és biccentés megoldotta gondunkat. Ha valakinek hozzánk hasonlóan csak két napja van a Csorba tónál, próbálja ki azt, amit mi, és biztosan elégedetten tér haza. Amint elindultunk hazafelé, rögtön eleredt az eső, így hamar a felhőkbe vesztek a csúcsok. De mi azért így látatlanban is megfogadtuk a hegyeknek: visszajövünk. |
|
|
|
Klikk a képre! |
A zaklatott, munkával teli nyár végén elhatároztuk, hogy néhány napra kettesben elutazunk valahova, ahol ki tudjuk pihenni magunkat. Természetesen, mint minden nehéz kérdésben, most is az internet felé fordultunk, találtunk helyet, szállodát, elintéztük a foglalást, és néhány nap múlva már a sós víz áztatta a lábunkat. Így tölthettünk néhány napot Rab városában. Ebben az aprócska városkában minden megtalálható, amely egy nyaraláshoz feltétlenül szükséges. A természeti szépségek, az építészeti és történelmi emlékek kellemes összhangban vannak egymással, emellett az egyéb örömök is elérhetők: esténként a sétálóutcán egymást érik a finomságok (óriáspalacsinta, nápolyi, fagyi) árusai, és az ékszerárusok is könnyen vásárlásra csábítják a párjukkal érkező férfiakat. |
|
|
|
Klikk a képre! |
Megismerkedésünk után másfél évvel eljegyeztük egymást, majd fél év múlva összeházasodtunk. Bár ez mindkettőnknek a második házasságkötése volt, de fontosnak tartottuk, hogy ne csak formálisan egy-egy tanú jelenlétében tartsuk meg az esküvőnket, hanem a gyermekeink, családunk, barátaink is együtt örülhessenek velünk. Esküvőnket egy Budapest mellett kis falu éttermének kertjében tartottuk. A családias, meghitt hangulathoz a kert szépségei mellett az is hozzájárult, hogy a gyerekeink is aktív részesei voltak a szertartásnak: együtt vonultak velünk az anyakönyvvezető elé, ők hozták a gyűrűt, Ákos pedig verset mondott a vendégeknek. A szertartást követően együtt pezsgőztünk a vendégekkel, ezalatt a gyerekek birtokba vették a kertet. A vacsorát is a kertben fogyasztottuk el, majd a kedvenc édességünk, a feketeerdő torta következett. Vacsora után késő estig beszélgettünk a kertben, finom bort és különleges pálinkát ittunk hozzá, este 10-kor pedig hazaindultunk Sokan kérdezték, hogy miért házasodunk, össze, hisz már egyszer csalódnunk kellett és már úgy is együtt élünk. Erre az a válaszunk, nekünk így sokkal jobb... |
|
|
|
Klikk a képre! |
Karácsony előtti fantáziánkat valóra váltottuk. Megleptük magunkat karácsonyra, eljegyzésünkre és születésnapi ajándék gyanánt egy szilveszteri úttal Málta szigetére. Ez az aprócska sziget tele történelmi emlékekkel és érdekes emberekkel. Lovagkori emlékek, és akkora templomok még a legkisebb faluban is, hogy az ember elámul. Mint minden tengerparti város, Valletta is egy fontos kikötőhelynél létesült. Két nagyobb öböl közötti félszigetre épült és hatalmas falakkal vették körül. A körülötte lévő városokkal egybeépült és így alkotja a hatalmas fővárost, ami a sziget nagy részét el is foglalja.
A bal oldali közlekedés nem csábított kocsikázásra minket, inkább a helyi közlekedést részesítettük előnyben. Nem csalódtunk (csak néha) és a szigetet keresztül kasul bejártuk. A kirándulásainkat a zivatarok sem akadályozták meg. Ellátogattunk időszámítás előtti templomokba, megnéztük a lovagkor templomait. Sok-sok múzeumot és történelmi emléket láttunk. Eljutottunk a sziget távolabbi pontjára is, ahol néhány homokos strandot is megnéztünk. Leszűrtük a tanulságot, Máltára érdemesebb ilyenkor jönni, mert nyáron sokkal fárasztóbb a melegben járni a városokat. A szilvesztert viszont sokat kerestük, de mintha nem is lett volna Máltán. Az éjfél náluk nem túl frekventált dolog. Mindent összevetve érdemes volt elmenni és látni a szigetet. Kicsit rövid volt a 4 nap, gyorsan eltelt. |
|
|
|
|
A cím önmagáért beszél! |
(c) 2005 Fekete László és Feketéné Polgár Barbara. Minden jog fenntartva!